Vonzalmát az orvosláshoz annak kettősségével magyarázza: van egy nagyon emberi, érzelmi és egy egzakt, tudományos oldala. És hogy miért a fogorvoslás? Valamennyi orvosi terület közül ez passzol leginkább dinamikus személyiségéhez: egy fogászati kezelés gyakran igen rövid idő alatt hoz látványos eredményt.
Tanulmányait a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karán végezte. Minden lehetőséget kihasznált a tapasztalatszerzésre: ha épp nem nyári gyakorlaton volt, akkor is dolgozott, magán fogorvosi rendelőkben és állami ellátásban egyaránt. A mai napig profitál ebből az időszakból, szakmailag és emberileg egyaránt.
A szájsebészet volt számára az első szerelem, de figyelme fokozatosan a manualitást, aprólékos munkát, elmélyülést igénylő endodoncia és protetika felé terelődött. Ez utóbbiban, mint mondja, kiélheti szépérzékét és az alkotás örömét.
Szakmai élete jelen szakaszában a komplex szájrehabilitációkban teljesedik ki. Számára minden esete sikerélmény, jó érzés látnia, milyen hatalmas utat járnak be a páciensek: az új mosollyal egyben új ember is születik.
Maximalista: nem éri be a jóval, a kielégítővel, mindig a tökéletességre törekszik. Munkájában precíz, pácienseivel lelkiismeretes, figyelmes és empatikus. Hozzá úgy érkeznek a páciensek, hogy tudják: nem csupán nagyon magas színvonalú ellátást kapnak, de emberséges bánásmódban, személyes figyelemben részesülnek.
A fogorvosi székben mindig ott ül egy ember saját karakterrel, igényekkel, lehetőségekkel. A szakmai elvárásaim és elképzeléseim mellett ez is nagyon fontos tétel akkor, amikor belekezdek egy kezelésbe.