Bár a hagyományos rögzített készülékek továbbra is elérhetők, a kezelések többsége ma már esztétikus megoldásokkal történik. Egyre nagyobb teret nyernek a szinte láthatatlan, átlátszó sínes (aligner) rendszerek is, mint például az Invisalign® és más hasonló megoldások. A korszerű diagnosztikai és tervezési módszereknek köszönhetően sok esetben foghúzás nélkül is kiváló eredmények érhetők el – ugyanakkor minden eset egyedi mérlegelést igényel.
De mit kell tudnunk, mielőtt belevágunk a fogszabályozásba? Dr. Borsos Gabriellával, a Madenta fogszabályozó szakorvosával, fogszabályozás szakmai vezetőjével beszélgettünk arról, hogy mi is a fogszabályozás menete.
1. Motiváció és együttműködés – az első konzultáció
A fogszabályozás menete során az első lépés a konzultáció. Fontos kideríteni a páciens motivációját, mivel a sikerhez elengedhetetlen, hogy valóban akarja a kezelést. A sikeres eredményhez végig következetes együttműködés szükséges, akár 1,5–2 éven át.
„A felnőtteknél egyszerűbb a helyzet, ők tudatosan érkeznek a fogorvoshoz. Ha valami esztétikailag zavaró a fogsorukkal kapcsolatban, a felnőtt páciensek készek az eredményért türelemmel együttműködni a kezelés teljes ideje alatt. A gyermekek viszont a szülő, iskolai fogorvos, az általános fogászatot végző kollégák észrevételei alapján kerülnek hozzánk, nem saját késztetésből. Így az ő esetükben különösen fontos elmagyarázni, mi a probléma a fogazatukkal, és milyen hosszabb távú következményei lehetnek annak, ha a fogak rendezetlen helyzetben maradnak. Gyakran ösztönzőleg hat az is, ha kiderül, hogy az osztálytársak, barátok között is van, akinek fogszabályozásra van szüksége” – magyarázza dr. Borsos Gabriella.
Természetesen emellett fontos tudni azt is, milyen költségekkel jár az adott készülék viselése. A konzultáció során a kezelőorvos már előzetes képet tud adni arról, milyen irányba érdemes elindulni: melyek lehetnek a kezelési célok, milyen típusú készülékek jöhetnek szóba, mennyi ideig tarthat a kezelés, és milyen költségekkel lehet számolni. Ez a találkozó egyben az első alkalom arra is, hogy páciens és orvos kölcsönösen megismerjék egymást. A bizalom kialakulása, a nyílt kommunikáció és az elvárások tisztázása ezen a ponton alapozza meg a későbbi hatékony együttműködést.
2. Részletes diagnosztika és kezelési terv készítése
A kezelési terv összeállításához elengedhetetlenek a célzott diagnosztikai vizsgálatok, amelyek pontos képet adnak a fogak, az állcsontok és a rágófunkció aktuális állapotáról. Ilyenkor készülnek el a klinikai fotók, amelyek dokumentálják a kiindulási helyzetet, valamint a panoráma- és oldalirányú röntgenfelvételek, amelyek segítik az orvost a csontstruktúrák, a foggyökerek és a fejlődési viszonyok értékelésében.
„A diagnózis felállítása és a kezelési terv elkészítése a páciens számára nem megterhelő, ugyanakkor alapos vizsgálatokon alapul. Ez alapján határozzuk meg, hogy a fogakat hova, milyen mértékben mozgassuk ahhoz, hogy közvetve az arc harmóniáját is pozitívan tudjuk befolyásolni, és ne csak a fogak szintjén érjünk el esztétikai javulást. Kiértékeljük a röntgenfelvételeket, az intraorális szkennerrel készült digitális lenyomatokat, valamint a fogsorról készült fotókat, és ezek alapján készítjük el a személyre szabott kezelési tervet. Ezután ismertetjük az eltérés okát a pácienssel, és felvázoljuk, milyen kezelési alternatívák léteznek számára. A döntés a páciens kezében van. Ma már nem kell hosszasan várakozni a készülékre: ha a terv kész, egy-két héten belül akár el is kezdhető a tényleges kezelés – magyarázza Borsos Gabriella doktornő.
Bizonyos esetekben szükség lehet további szakemberek bevonására is. Ha például az íny és a tartószövetek állapota kérdéses, parodontológiai vizsgálat javasolt; bonyolultabb fogeltávolítási vagy állcsonti problémák esetén szájsebészeti konzultáció lehet indokolt; beszédképzési eltérések esetén pedig logopédus bevonása segítheti a sikeres hosszú távú eredményt. A fogszabályozó orvos ezen vizsgálatok összesített eredményei alapján készíti el a végleges, személyre szabott kezelési tervet, amely lépésről lépésre meghatározza a szükséges beavatkozásokat és a kezelés menetét.
3. A készülék felhelyezése
Miután a páciens jóváhagyja a személyre szabott kezelési tervet, elkezdődhet maga az aktív fogszabályozási folyamat, amelynek első lépése – rögzített fogszabályozó esetén – a készülék felhelyezése. Alignerek esetében egy további előkészítő alkalomra is szükség van. A rögzített fogszabályozók felhelyezése a páciens számára általában kényelmes és fájdalommentes eljárás, amely jellemzően egy órát vesz igénybe.
Kivehető vagy rögzített?
Fém vagy átlátszó?
A növekedésben lévő gyermekek esetében gyakran alkalmazunk kivehető készülékeket, amelyek elsősorban az állcsontok fejlődését, az izomegyensúlyt és a funkcionális eltéréseket befolyásolják. Bizonyos esetekben – az eltérés jellegétől függően – rögzített készülékek is alkalmazhatók már ebben az életkorban. A növekedés befejeződését követően a fogak aktív mozgatása jellemzően rögzített készülékekkel vagy sínes terápiával történik.
Felnőtt pácienseknél lehetőség van sínes (aligner) terápiát alkalmazni, amely kivehető, átlátszó sínek sorozatával történik. A kezelés sikeréhez elengedhetetlen a sínek következetes viselése, jellemzően napi 22–23 órában, az étkezések idejét kivéve.
A kezelési módszer kiválasztását nem kizárólag az életkor, hanem elsősorban az eltérés jellege, súlyossága, a növekedési állapot és a biomechanikai lehetőségek határozzák meg.
„A páciens szeretne tökéletes mosolyt, mi pedig ehhez próbáljuk megtalálni a legalkalmasabb készüléket. A siker érdekében pedig néha kompromisszumokat kell kötni a kezelés idejére. Ám inkább erre a rövid, átmeneti időszakra legyen ez igaz, mint az elért eredményre. Az már legtöbbször a páciens döntése, hogy a rögzített készülék esetében fém tappancsokat, netán a szinte észrevehetetlen kerámia típusokat választja, bár ez utóbbival a fogmozgatás sebessége csökken” – mondja a doktornő.
4. Kontrollvizsgálatok és együttműködés a kezelés során
A kezelés sikerének alapja a folyamatos együttműködés a páciens és az orvos között. A 4–8 hetente esedékes kontrollvizsgálatokon az orvos finomhangolja, aktiválja a készüléket, ellenőrzi a fogak elmozdulását és szükség esetén módosít a kezelés ütemén.
A páciensnek mindeközben különösen fontos szerepe van a megfelelő szájhigiéné fenntartásában, a kivehető eszközök előírás szerinti viselésében, valamint abban, hogy a kezelés ideje alatt is részt vegyen az éves általános fogászati ellenőrzéseken. Ezek a tényezők közvetlenül befolyásolhatják a fogszabályozás eredményességét.
„A fogszabályozó készüléket a páciensek általában rövid időn belül megszokják, ugyanakkor az úgynevezett aktiválások után néhány napig átmeneti érzékenység előfordulhat. Az alkalmazott készülékek kontrollált, kíméletes erőkkel dolgoznak, ezért a fogmozgatással járó kellemetlenség jellemzően enyhe és átmeneti. A kezelés kezdeti szakaszában a rögzített készülék irritálhatja az ajkakat és a lágy szöveteket, azonban ehhez is jellemzően gyorsan alkalmazkodnak a páciensek” – mondja dr. Borsos Gabriella.„Fontos tudni, hogy a fogszabályozás életviteli változással jár: a kezelés ideje alatt a szájhigiénére kiemelt figyelmet kell fordítani, és speciális fogtisztító eszközök használata válhat szükségessé. Ezek helyes alkalmazását dentálhigiénikus szakember segít elsajátítani. A professzionális fogtisztítás gyakoriságát egyéni kockázatfelmérés alapján határozzuk meg. A rendszeres kontrollvizsgálatok lehetővé teszik, hogy időben felismerjük és kezeljük az esetlegesen kialakuló elváltozásokat” – teszi hozzá a doktornő.
Állandó vendégek leszünk?
A korszerű fogszabályozási technológiáknak köszönhetően a kezelések tervezhetőek és hatékonyak. Kontrollvizsgálatra általában 4–8 hetente kerül sor, a kezelés típusától és szakaszától függően. A kontrollalkalmak időtartama jellemzően rövid, azonban az elvégzett beavatkozásoktól függően egyénenként eltérhet. A kontrollvizsgálatok célja nemcsak a fogak mozgatásának ellenőrzése, hanem az esetleges problémák korai felismerése is.
5. A készülék eltávolítása és a fogak stabilizálása (retenciós fázis)
Az aktív kezelési szakasz lezárultával a fogszabályozó készülék lekerül. Ezzel azonban nem ér véget a folyamat, mivel a frissen beállított fogak stabilizálása elengedhetetlen.
„Az aktív kezelést minden esetben retenciós időszak követi, amelynek célja az elért eredmény stabilizálása. Ennek formája és időtartama egyénileg meghatározott: gyakran éjszakai viselésű, átlátszó retenciós sín, illetve bizonyos esetekben az alsó fogak belső felszínére rögzített finom drót biztosítja a hosszú távú stabilitást” – magyarázza a doktornő.
A retenciós fázis megfelelő betartása kulcsfontosságú. Ha a páciens nem viseli következetesen az előírt eszközöket, a fogak viszonylag rövid időn belül is elmozdulhatnak, és a gondosan elért eredmény részben vagy teljesen elveszhet. A stabilizáció tehát a fogszabályozó kezelés szerves része, amely nélkül a hosszú távú siker nem garantálható.
Miben tér el a fentiektől gyermek fogszabályozás menete?
„Nagyobb gyermekek esetében nem elsősorban a fogakat mozgatjuk, hanem megpróbáljuk az állcsontok növekedését megfelelő irányba befolyásolni. Az egészen kicsiknél pedig a rossz szokásokról való leszoktatás (ujjszopás, nyelvlökéses nyelés) a cél, illetve az izmok egyensúlyának beállítása. Ha ezeket a feltételeket megteremtettük, akkor összpontosíthatunk a fogak precíz beállítására. Ha ugyanis a környezet nem megfelelő, a beszabályozott fogak nem maradnak a helyükön. Fontos tehát, hogy ideális időben elkezdjük a gyermekek kezelését. Egyrészt így lehetőségünk van a később kialakuló rendellenességek megelőzésére, vagy az elváltozás súlyosságának mérséklésére. Másrészt a gyermekek így hamar megbarátkoznak a fogászati környezettel, ami pszichésen is hozzájárul a kezelés eredményességéhez” – mondja dr. Borsos Gabriella.
Kinek ajánlott és kinek nem a fogszabályozás?
„Szinte minden páciens alkalmas fogszabályozó kezelésre, illetve megfelelő előkezelést követően alkalmassá tehető. A kezelés megkezdését bizonyos állapotok – például aktív fogágybetegség, kezeletlen fogászati problémák, hiányos fogazat vagy nem megfelelő szájhigiéné – átmenetileg akadályozhatják. Ezek rendezését követően azonban a fogszabályozás a legtöbb esetben biztonságosan megkezdhető. A kezelés lehetőségeit minden esetben egyéni vizsgálat és részletes diagnózis alapján határozzuk meg” – mondja a doktornő.
Szeretne még többet megtudni a fogszabályozásról? Most összegyűjtöttük minden cikkünket a témával kapcsolatban, hogy a lehető legtöbb információ birtokába juthasson! Kattintson ide!