Borús kamaszévek
„A tejfogaim gyönyörűek voltak, ám a maradó fogaim ferdén nőttek, torlódtak, különösen felül. Bár a barátaim és családtagjaim mindig azt mondták, jó ez úgy, ahogyan van, én nem szerettem, még csak tűrhetőnek sem találtam a fogaimat. Önbizalom és mosoly nélkül éltem, miközben másokon mindig a mosolyukat néztem meg először.
A vidéki városban, ahová egészségügyi szakközépiskolába jártam, csak SZTK keretek között lett volna mód a beavatkozásra. Voltak fogszabályzós osztálytársaim, sokuknak már több, akár négy éve fent volt a készülék és még mindig nem értek a kezelés végére. Indokolatlanul hosszúnak találtam ezt az időt, még a komplikáltabb eseteknél is. Én nem akartam kompromisszumokat kötni! Inkább vártam a megfelelő alkalmat.
Borúra derű
2018 őszén Budapestre kerültem, gyógyszertári asszisztensi képzésre jártam. Kutakodni kezdtem, sok tippet is kaptam, de egyik fogászatnál sem éreztem, hogy ez az, ami nekem kell.
Egy nap pörgettem az Instagramot, és feldobta a Madenta bejegyzését, amiben 20% kedvezményt ígértek a fogszabályzó kezelésekre. Nem is az ajánlat fogott meg, hanem a Madenta név, valamint a befotózott váróterem kialakítása. Más volt, mint a többi: színes, mégis letisztult, fiatalos, szexi.
Írtam a megadott email címre és hamarosan felhívtak. A kellemes hangú hölgy a telefonban is megerősítette a kedvezmény mértékét, és ingyenes konzultációt is ígért.
Álomból valóság – az első lépés
A konzira 2018 novemberében került sor. Ahogy beléptem a hófehér bejárati ajtón, éreztem, hogy ez lesz az én helyem. Hogy fontos pillanat ez, az első lépés a megvalósult álom felé. Egyértelmű volt, hogy a kezelőorvosom azonnal látta a megoldást, össze is rakta a tervet. Két készüléket ajánlott, az Alexander és a Damon Q rendszereket. Úgy saccolta, hogy olyan egy-másfél évet kell a készüléket viselnem. Ott helyben eldöntöttem, hogy belevágok a kezelésbe, és hogy az Alexandert választom. Még a rendelőből felhívtam a bátyámat és édesanyámat. Ha tényleg ezt akarod, melletted állunk és támogatunk, mondták.
A lenyomatvétel, a röntgen még decemberben megtörtént, és egy dentálhigiéniai kezelést is kaptam. Korábban is voltam már fogkő-eltávolításon, de soha ilyen alapos kezelésben nem volt részem. A készüléket is megkaphattam volna decemberben, de a karácsonyi lakomákat még ki akartam élvezni, így a felhelyezést januárra halasztottuk.
Fogszabályzós évek – helyett hónapok
A brekettek felragasztása pikpakk megvolt. A doktornő akkor is, később is nyugodtan, ugyanakkor elképesztően gyorsan dolgozott. Gratulálok, fogszabis lettél, mondta.
Aznap este még rendesen tudtam enni, a következő néhány hét azonban nem volt egyszerű, nem akart múlni a feszítő érzés a számban. De mindez mit sem számított, mivel szélsebes tempóban alakultak a fogaim: szó szerint napról napra, a szemem láttára változott a helyzetük. Hihetetlen erők dolgoztak a számban. Tulajdonképpen már februárban olyan volt a fogsorom, mint most, csak meg kellett, hogy szokják az új helyüket a fogaim.
Négyhetente jártam aktiválásra; ezt követően mindig volt 3-4 nehezebb nap, de semmi több. Májusban a folyamat felgyorsítása és a harapásom korrigálása érdekében műanyag gumikat kaptam a készülékre, melyek összekapcsolták az alsó és felső fogívet. A számat nem tudtam teljesen kitátani és a beszéd is nehézkesebbé vált, de nagyon akartam az eredményt, úgyhogy buzgón gumiztam. Volt, hogy inkább kihagytam étkezést, csak ne kelljen leszednem a gumit.
Egy augusztusi délután, emlékszem, strandolásból érkeztem a Madentába, azt közölte a doktornő, hogy annyira gyors a fejlődés, hogy a tervezettnél jóval előbb, októberben lekerülhet a készülék. Percekig fel sem fogtam amit mondott, hiszen eredetileg egy, akár másfél évről volt szó.
Búcsú a fogszabályzótól
Mielőtt leszedte a készüléket, a doktornő megkérdezte, elégedett vagyok-e azzal, ahogyan most állnak a fogaim. Nagyon is az voltam! Így hát eltávolította a breketteket. Ezután még átpolírozta a fogaimat és felragasztotta az állandó retainert a belső felületre. Csak ekkor nézhettem tükörbe.
Az első gondolatom az volt: milyen üres a szám. A második az, hogy milyen nagyok és fehérek a fogaim. Csodaszép volt a mosolyom, de fura mód hiányzott a fogszabim. Hozzám nőtt a hónapok során, a végére már olyan volt, mint egy ékszer. Míg viseltem, többen megjegyezték, hogy én vagyok a tipikus fogszabis lány, akinek kifejezetten jól áll a készülék.
(A két kép között tíz hónap telt el.)
Madenta, az ÉN fogászatom!
Hogy mit gondolok a Madentáról? Amikor először beléptem a rendelőbe, tátva maradt a szám. A színes, mégis letisztult design, ami már az Insta-fotón is megragadott, élőben egészen elvarázsolt. Minden ragyogott a tisztaságtól. Az első alkalmat leszámítva soha nem érkeztem egyedül, mindig jött velem egy barát vagy családtag, és mindenki el volt ájulva a látványtól, nem hitték el, hogy ez egy rendelő. Te ide jársz?, kérdezték. És én büszke voltam, hogy ez a fogászatom.
Bár azelőtt sem féltem a fogászati kezelésektől, de ilyen nyugalmat sem éreztem soha, mint itt. A pácienstársaimon is ezt láttam: szorongásnak, feszültségnek nyoma sem volt, mintha mindenki tudta volna, hogy jó kezekben van. Mindig tudtam előre az időpontokat, emlékeztető sms érkezett róla, soha nem volt csúszás, sőt megesett, hogy előbb behívtak.
Öröm volt nézni, ahogyan a kezelőorvosom és asszisztense összedolgoztak: végig teljes összhangot sugároztak, ami felettébb megnyugtató volt. Mint ahogyan az állandóság is, hogy mindig ugyanabba a rendelőbe mentünk. A váróhoz hasonlóan a kezelőhelyiség kialakítása is igényes, a kilátás pedig lenyűgöző, órákig tudtam volna a székben feküdni és meredni ki az ablakon.
Amit a fogszabályozó kezelés adott
A kezelés nem csak álmaim mosolyát hozta el. Nagyon sokat vártam arra, hogy ezt megléphessem; és az, hogy hosszas keresgélés után végül rátaláltam a Madentára, hogy a legelső alkalommal egyedül érkeztem, hogy akkor és ott ÉN döntöttem – és JÓL döntöttem –, az mindennél felemelőbb érzés! Én akkor léptem át a felnőttkor küszöbén, amikor először lenyomtam a kilincset a Madenta ajtaján.”
Nem csupán Brigitta emlékszik vissza szívesen a fogszabályzó kezelésére, de kezelőorvosa is kellemes emlékeket hordoz a lányról.
„Mit is mondhatnék? Ilyen pácienst kívánok minden kollégámnak, mint Brigitta! Mindenben együttműködött, komolyan vette a kéréseimet, javaslataimat. Alaposan tisztította fogait, ami kiemelten fontos egy fogszabályzó kezelés során. A gumizást is kötelességtudóan végezte, és ez nagyban elősegítette a számomra is váratlanul gyorsan érkezett sikert!
Brigitta lelkiismeretes és felelősségteljes hozzáállásának, eltökéltségének meglett a foganatja, hiszen a tervezettnél jóval hamarabb lekerült a készülék és megkapta álmai mosolyát, ami, ha a retainer viselését sem hanyagolja el – márpedig őt ismerve, nem fogja! – egy életre vele marad!”